Sajnjos erkölcsi értelemben az özönvíz előtti állapotok felé robog a világ:
" És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik."
Természetesen nem az a probléma, hogy esznek, isznak házasodnak, gyarapodnak az emberek, hanem az, hogy ez már céllá vált (napjainkban is). És sajnos vannak olyanok, akik ezt felismerik, de rossz megoldáshoz akarnak nyúlni: az egyházaknak minél nagyobb társadalmi szerepet adni (legyen kötelező a hit-, és erkölcstan, kapjanak minél több pénzt az egyházak, a politika terelje az emberek gondolkodását a vallás irányába, legyen egyre több vallási ünnep munkaszüneti nap stb.) . Pedig abból tragédia származik (ld. történelem). Erre persze azt mondják, hogy nem kell már félni a mai felvilágosult korban a vallási túlkapásoktól, hiszen az egyházak tanultak múltbeli hibáikból, és nem követik el még egyszer ugyanazokat a hibákat/bűnöket, de azért én ebben kételkedem...
dugás. 
